Bármiféle dolgozat, legyen az egy egyszerű egyetemi beadandó feladat, vagy egy kisdoktori értekezés alapvetően egyéni munka kell legyen. Terjedelmére vonatkozó elvárásokat is szokás megfogalmazni.

Aki írt már szakdolgozatot, vagy ahhoz hasonló egyéb disszertációt az tudja mennyire nehéz megfelelő hosszúságban, minőségben, eredeti gondolatokat megfogalmazni. Épp ezért a többség megpróbálja ábrákkal, adatsorokkal, idézetekkel bővíteni írását. Ezek természetes részei egy ilyen jellegű munkának, ám aki kísértésbe esik és túlzásba viszi ezek alkalmazását hamar falnak ütközik.

Nem tehetjük meg ugyanis, hogy míg az elvárt terjedelem mondjuk 200 oldal, addig mi 180-at egész egyszerűen feltöltünk ezekkel. Nem lehet idézni oldalakat, főleg nem több 10, vagy 100 oldalt. Hol lenne az egyéni munka? Mit számítana ekkor az elvárt terjedelem, hisz többet idézni még mindig lehetne. 200 oldalt, 500 oldalt, a világ összes írását...?

Az idézetet ráadásul szokás is jelezni, méghozzá nem az irodalomjegyzékben. Általános és középiskolában többségünk megismerkedik a nyelvtannal, az írásjelekkel, valamint az idézőjel fogalmával és használatának módjával. Ezek után kérdezem Schmitt Páltól, hogy hol vannak az idézőjelek? Hogyan is képzelte, hogy 30-35 oldallal kisdoktorizik a többit meg egyszerűen bemásolja?

Magyarázkodásnak helye nincs! Ennyit nem lehet idézni, főleg nem idézőjelek nélkül!

Nekem senki ne magyarázza, hogy az azonos forrásból (jegyzőkönyvek, tényadatok) dolgozó két különböző személynek pont ugyanolyan sorrendben, pont ugyanolyan terjedelemben és formában jutnak eszébe a gondolatok. 

Hány különféle módon tudnánk leírni azt, hogy volt-e női vívás a berlini olimpián? Mindenki beletenné, hogy 1936-os olimpián? Leírnánk-e, hogy nyári olimpiáról van szó? Ki jegyezné meg, hogy a XI. olimpiai játékokról ír? Szerepelne-e benne, hogy újkori olimpia? A női vívást a férfi vívás előtt, vagy után említenénk?

Egy rövid bekezdésen belül sokféle mondatszerkezet és tartalmi változat képzelhető el. Egy oldalon belül ezen kombinációk száma több ezer, 180 oldal esetében már több milliárd, sőt... Ha az egész emberiség nekiállna 180 oldalt írni "Az újkori olimpiai játékok programjának elemzése" címmel és mindenkinek pont ugyanazokat a forrásanyagokat állnának rendelkezésére akkor is biztosak lehetnénk benne, hogy minden elkészült írás nagyban különbözne a többitől.

Próbáljuk csak ki! Fogalmazzunk meg egy 10 szavas mondatot. Másoljuk be idézőjelek közt a Google-be és nézzük meg szerepel-e már ez valahol. Írta-e már valaki pont ugyanazt az egy mondatot, mint mi? Az eredmény egyértelmű egyetlen mondat esetében is. Sikerült újat alkotnunk 10 szóval!

Aki kicsit is tud logikusan gondolkozni könnyen beláthatja, hogy Schmitt Pál kisdoktorija legalább háromnegyed részben egyszerűen át van emelve Nikolaj Georgiev könyvéből! Nem az azonos téma, nem az azonos forrásanyag, vagy az esetleges kettejük közt elhangzott beszélgetések eredménye a 180 oldal egyezőség, hanem a másolásé!

Oké! Ne használjuk a plágium szót. Használjuk egész egyszerűen a csalás szót. Schmitt Pál ugyanis kijátszotta a Testnevelési Egyetem akkori szabályait és egyrészt nem jelölte meg, mely 180 oldalt idézte, másrészt messze alulmúlta a minimálisan szükséges oldalszám követelményt. Azzal, hogy a 180 oldalt is saját írásként tüntette fel nem csupán megtévesztette dolgozatának bírálóit, de tudatosan megszegte a szabályokat! Csalt!

Ezek után van képe a rádióban Schmitt Pálnak megmagyarázni az esetet.

Mondhatnánk, hogy: "Ilyen nincs! Ilyen nincs és mégis van!" (1)

Hogy lehet képes az ország képébe belehazudni az államfő? Hogyan képes az ország első embere ilyen példát mutatni? Merthogy erről van szó. Következmények nélkül, hazugsággal és félremagyarázással palástolni egy egyértelmű csalást. Egyértelműt! Nem csak az ellenzékiek, de még a kormánypárti szimpatizánsok nagy része is elismeri, hogy csalás történt. Lehetne dobálózni a százalékokkal, hogy 85%, 90%, vagy 95% szerint plagizált, csalt, vagy csak egyszerűen nem saját erőből szerzett doktori fokozatot Schmitt Pál, de ez nem számít.

Egy dolog számít csak. Itt mindent lehet, itt bármit letagadhatunk, bármit megúszhatunk csak álljunk a "jó oldalon". 

Amennyiben a Semmelweis Egyetem tényfeltáró bizottságának is sikerül bebizonyítania, hogy a tények nem tények és "tisztázzák" az államfőt az őt ért vádak alól, akkor már nincs tovább. Onnantól mindegy mit gondolunk, mit mondunk, kire szavazunk, mert a tények többé nem lesznek tények! Onnantól a citrom is narancs lesz, ha azt állítják róla!

(1) - Török László - 1998 Szöul (200 méteres hátúszás döntőjében Egerszegi Krisztina győzelmekor)