Sinke

Az előzményeket nagyjából úgy gondolom mindenki ismeri, de azért összefoglalom:

A Malév kénytelen volt lehúzni a rolót, miután az EU a tiltott állami támogatások visszafizetésére kötelezte. Az EU vizsgálat pedig a Wizz Air bejelentése nyomán indult.

Most emberek ezrei köpködnek a Wizz Air vezérigazgatójára, valamint bojkottot hirdetnek a fapados társaság ellen.

Miért is? Ki volt itt a jó fiú és ki a rossz?

Az, hogy a Malév szabálytalanul, még a tiltott támogatásokkal együtt is veszteséggel működött tény. Az is tény, hogy a Wizz Air a szabályokat betartva és nyereséggel működik.
Mégis mit kellett volna tennie a Wizz Airnek egy ilyen helyzetben? A Malév, mint versenytársuk jogosulatlan piaci előnyre tett szert az összes többi piaci szereplő kárára! Igen a Wizz Air kárára is!

Adott tehát a Malév, aki a szabályok szerint működő Wizz Air-t folyamatosan megkárosította! Szerintetek ezt hagynia kellett volna a Wizz Air-nek?

Szerintem nem! Ennyire ne legyen már mindenki elvakult nacionalista! Ennyire ne torzuljon már el a világképetek emberek!

Mi lesz a következő lépés? Ha a sarki kisboltos a készletei feltöltése érdekében besétál a Tesco-ba, Auchan-ba, vagy mondjuk a Lidl-be és a gonosz multik polcáról leemelve tölti fel a készletét az is rendben lesz? Ha netán ezek után a Tesco feljelentést merészkedik tenni, akkor ettől ő lesz a rosszfiú? Ha ezek után megbüntetik a kisboltost, akkor ti majd rátámadtok a gonosz multikra?

Szerintem inkább örülnünk kellene, hogy van egy Wizz Air, aki a fapados szektor többi szereplőjéhez képest igyekszik korrekt lenni (pl. megállapodás Feriheggyel) és folyamatos növekedésével bővíti számunkra az olcsón elérhető célpontok számát. Megáll a saját lábán és bebizonyítja, hogy az adófizető milliárdjai nélkül is lehet légitársaságot működtetni!

Bármiféle dolgozat, legyen az egy egyszerű egyetemi beadandó feladat, vagy egy kisdoktori értekezés alapvetően egyéni munka kell legyen. Terjedelmére vonatkozó elvárásokat is szokás megfogalmazni.

Aki írt már szakdolgozatot, vagy ahhoz hasonló egyéb disszertációt az tudja mennyire nehéz megfelelő hosszúságban, minőségben, eredeti gondolatokat megfogalmazni. Épp ezért a többség megpróbálja ábrákkal, adatsorokkal, idézetekkel bővíteni írását. Ezek természetes részei egy ilyen jellegű munkának, ám aki kísértésbe esik és túlzásba viszi ezek alkalmazását hamar falnak ütközik.

Nem tehetjük meg ugyanis, hogy míg az elvárt terjedelem mondjuk 200 oldal, addig mi 180-at egész egyszerűen feltöltünk ezekkel. Nem lehet idézni oldalakat, főleg nem több 10, vagy 100 oldalt. Hol lenne az egyéni munka? Mit számítana ekkor az elvárt terjedelem, hisz többet idézni még mindig lehetne. 200 oldalt, 500 oldalt, a világ összes írását...?

Az idézetet ráadásul szokás is jelezni, méghozzá nem az irodalomjegyzékben. Általános és középiskolában többségünk megismerkedik a nyelvtannal, az írásjelekkel, valamint az idézőjel fogalmával és használatának módjával. Ezek után kérdezem Schmitt Páltól, hogy hol vannak az idézőjelek? Hogyan is képzelte, hogy 30-35 oldallal kisdoktorizik a többit meg egyszerűen bemásolja?

Magyarázkodásnak helye nincs! Ennyit nem lehet idézni, főleg nem idézőjelek nélkül!

Nekem senki ne magyarázza, hogy az azonos forrásból (jegyzőkönyvek, tényadatok) dolgozó két különböző személynek pont ugyanolyan sorrendben, pont ugyanolyan terjedelemben és formában jutnak eszébe a gondolatok. 

Hány különféle módon tudnánk leírni azt, hogy volt-e női vívás a berlini olimpián? Mindenki beletenné, hogy 1936-os olimpián? Leírnánk-e, hogy nyári olimpiáról van szó? Ki jegyezné meg, hogy a XI. olimpiai játékokról ír? Szerepelne-e benne, hogy újkori olimpia? A női vívást a férfi vívás előtt, vagy után említenénk?

Egy rövid bekezdésen belül sokféle mondatszerkezet és tartalmi változat képzelhető el. Egy oldalon belül ezen kombinációk száma több ezer, 180 oldal esetében már több milliárd, sőt... Ha az egész emberiség nekiállna 180 oldalt írni "Az újkori olimpiai játékok programjának elemzése" címmel és mindenkinek pont ugyanazokat a forrásanyagokat állnának rendelkezésére akkor is biztosak lehetnénk benne, hogy minden elkészült írás nagyban különbözne a többitől.

Próbáljuk csak ki! Fogalmazzunk meg egy 10 szavas mondatot. Másoljuk be idézőjelek közt a Google-be és nézzük meg szerepel-e már ez valahol. Írta-e már valaki pont ugyanazt az egy mondatot, mint mi? Az eredmény egyértelmű egyetlen mondat esetében is. Sikerült újat alkotnunk 10 szóval!

Aki kicsit is tud logikusan gondolkozni könnyen beláthatja, hogy Schmitt Pál kisdoktorija legalább háromnegyed részben egyszerűen át van emelve Nikolaj Georgiev könyvéből! Nem az azonos téma, nem az azonos forrásanyag, vagy az esetleges kettejük közt elhangzott beszélgetések eredménye a 180 oldal egyezőség, hanem a másolásé!

Oké! Ne használjuk a plágium szót. Használjuk egész egyszerűen a csalás szót. Schmitt Pál ugyanis kijátszotta a Testnevelési Egyetem akkori szabályait és egyrészt nem jelölte meg, mely 180 oldalt idézte, másrészt messze alulmúlta a minimálisan szükséges oldalszám követelményt. Azzal, hogy a 180 oldalt is saját írásként tüntette fel nem csupán megtévesztette dolgozatának bírálóit, de tudatosan megszegte a szabályokat! Csalt!

Ezek után van képe a rádióban Schmitt Pálnak megmagyarázni az esetet.

Mondhatnánk, hogy: "Ilyen nincs! Ilyen nincs és mégis van!" (1)

Hogy lehet képes az ország képébe belehazudni az államfő? Hogyan képes az ország első embere ilyen példát mutatni? Merthogy erről van szó. Következmények nélkül, hazugsággal és félremagyarázással palástolni egy egyértelmű csalást. Egyértelműt! Nem csak az ellenzékiek, de még a kormánypárti szimpatizánsok nagy része is elismeri, hogy csalás történt. Lehetne dobálózni a százalékokkal, hogy 85%, 90%, vagy 95% szerint plagizált, csalt, vagy csak egyszerűen nem saját erőből szerzett doktori fokozatot Schmitt Pál, de ez nem számít.

Egy dolog számít csak. Itt mindent lehet, itt bármit letagadhatunk, bármit megúszhatunk csak álljunk a "jó oldalon". 

Amennyiben a Semmelweis Egyetem tényfeltáró bizottságának is sikerül bebizonyítania, hogy a tények nem tények és "tisztázzák" az államfőt az őt ért vádak alól, akkor már nincs tovább. Onnantól mindegy mit gondolunk, mit mondunk, kire szavazunk, mert a tények többé nem lesznek tények! Onnantól a citrom is narancs lesz, ha azt állítják róla!

(1) - Török László - 1998 Szöul (200 méteres hátúszás döntőjében Egerszegi Krisztina győzelmekor)

Viktor rutinos sofőr, hisz még 1988-89 táján kezdett vezetni. Az idők múlásával egyre több utas bizalmát sikerült megnyernie, bár ezt nagyrészt a többi sofőr 2002 és 2010 közötti sorozatos kisebb-nagyobb baleseteinek köszönhette.
Viktornak van egy György nevű navigátora, akivel együtt igen régóta szajkózták már, hogy a többi sofőr nem a legjobb útvonalakon közlekedik. Az utasok átverésével is megvádolták őket és bizony ennek volt is némi alapja.

Mindezen előzmények után végül 2010-ben Viktornak sikerült hozzájutnia a vágyott autóbuszhoz, méghozzá soha nem látott 263 lovas változatban. Viktor azon nyomban fel is vette az utasokat és elindult a hosszú útra.

Már indulásnál egyértelmű volt minden utas számára, hogy Viktor nem a szokott irányba indult. A többség természetesen örült a változásnak, hisz épp azért választották pont ezt a sofőrt, mert a korábbinál kényelmesebb és gyorsabb utazásra vágytak. Viktor ígéretei alapján ebben joggal bízhattak.

Ekkor igen furcsa dolgok kezdtek történni a buszon. Hamar kiderült, hogy Viktor és szerelő csapata a buszon több komoly átalakítást is szükségesnek tart elsősorban a világszerte és főleg Európában tomboló vihar miatt. Neki is láttak azon nyomban, amit az utasok kevésbé lelkes része igencsak kétkedve fogadott. Az alvázcsere nem egy szokványos művelet, ám Viktor csapata mégis belevágott. Az nem derült ki pontosan miért jobb egy új alváz, de a szerelők szerint a régi már elavult volt. A gyorsabb haladás érdekében a sebességváltó alsó fokozatait iktatták ki, csupán egyetlen fokozatot meghagyva. Az ablakokat elkezdték befóliázni a káros sugarak elleni védelemre hivatkozva. Ekkor több utas is tiltakozni kezdett, mivel szerintük mindenki tudja, hogy a fóliázott ablakokon belülről is nehezebb kilátni. Ráadásul Viktor csapata nem mondta ám meg hány réteg fóliát tesz azokra az ablakokra csak kezdte ráhúzni az üvegekre szépen sorjában azokat. Szerintük ugyanis épp elég ha a sofőr jól látja az utat, az utasok védelme érdekében pedig igenis kell az a fólia. A legtöbb utas legyintett mindezekre, hisz ők bámészkodás helyett jól elvoltak a buszon vetített filmekkel.

Mindeközben kiderült, hogy bizony az egyfokozatú sebességváltó vészesen megemelte a fogyasztást és így a busz üzemanyaga nem elég a következő benzinkútig. Természetesen ezt Viktor csapata nem kívánta így közölni az utasokkal, hisz az elégedetlenséget váltott volna ki körükben. A kint tomboló vihar azonban kapóra jött és így adta magát, hogy a megemelkedett üzemanyag fogyasztást arra kell fogni. A közlekedésben járatosabb utasok elkezdték ugyan mondogatni, hogy a vihar önmagában nem emelné meg ennyivel a fogyasztást, de erről nem sikerült meggyőzniük a többieket. A probléma mindazonáltal sürgős megoldást kívánt. Összedugták hát a fejüket a vezetőfülkében, majd György javaslatára a buszon szolgálatot teljesítő Gabika, az utaskísérő elkezdte begyűjteni az utasok italait. Nagy morgolódás tört ki a busz fedélzetén hisz az út nagyon hosszú és az embereknek inniuk kell. Igen ám, csakhogy Gabika szerint az italokat megmérgezték és sokkal nagyobb biztonságban lesznek az utasok, ha a buszon osztott frissítőket fogyasztják. Be is gyűjtötték hát mindet, kivéve attól a pár renitenstől akik ragaszkodtak a sajátjukhoz és elrejtették azokat. Azt a mai napig nem igazán tudni, hogy Gabika miért tiltotta meg ezen renitensek számára a busz által biztosított innivalók fogyasztását, de megtörtént. Mivel az már majdnem mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy a begyűjtött italokat a benzinhez keverik könnyedén kitalálható, hogy a központi készletekben felszabaduló rész is hasonló módon került felhasználásra.
A dolog úgy tűnt működik, hisz az első benzinkútig sikerült az alkohol tartalmú italok hozzáadásával eljutni. Közben a többi, nem alkoholos italt az ablakokon át Gyuriék elkezdték cserélgetni más járművekben utazókkal. Ez a cserebere azonban nehezen ment a kint tomboló vihar miatt. Az meg aztán végképp meglepetés volt, mikor kiderült: a cserék során a busz nem csak alkoholra tett szert, hanem egy nagy rakás Rabubi üdítőre is! Senki nem tudta miért és sem Viktor, sem Gyuri nem volt elárulni ennek az okát.
Ekkor már az utasok közül igen sokan morgolódtak, hisz már látni lehetett, hogy a begyűjtött italok nagyrészt elfogytak. Az átalakítások hatására magából egyre furább hangokat kiadó buszba a legkülönfélébb helyekre kellett az italokból tölteni. A vihar miatt az ablakmosó folyadékot rendszeresen pótolni kellett, de egy csomó kellett Viktor kedvenc aranyhalainak készülő nagy akváriumokba is.

Az út első szakaszán összesen 4 benzinkút van és történetünk szereplői már a másodikhoz közeledtek. A busz üzemanyagszint jelzője már világított, így Gyuri előrement Viktorhoz megtárgyalni, hogy mitévők legyenek. Hamar döntöttek, hogy Gabikával átkutatják az utasokat és a még rejtegetett italokat is előkerítik.
Azt azonban tudni lehetett, hogy ez még a következő benzinkútig sem lesz elég. Viktor ekkor a Baros által vezetett tartálykocsi mellé hajtott, hogy megpróbáljon tőle üzemanyagot szerezni. Hirtelen csörömpölésre lettek figyelmesek az utasok. Egy féltégla törte be a sofőr melletti ablakot, Baros pedig a tartálykocsival lekanyarodott egy másik útra. Viktorék az utasok megnyugtatására közölték, hogy a téglával bedobott ablak a sofőrök világában egy teljesen elfogadott haveri gesztus, Baros pedig még vissza fog jönni a tartálykocsival. Meg aztán amúgy is "van még benzin dögivel", hangzott el az újabb megnyugtatásnak szánt mondat. Az üzemanyagszint jelzőjének állását ekkor már szabotőrök cselszövésének állították be.
Pirkadni kezdett és ugyan a legtöbb ablakon már alig lehetett kilátni a sok fólia miatt, de a szemből elsuhanó kamionok egyre tisztábban látszódtak. Azon utasok, akik nem a TV-t bámulták látni vélték, hogy az autópályán forgalommal szemben halad a busz.
Mindeközben a szerelők sem tétlenkedtek és elkezdték leszerelni a fékeket a buszról, mert csak így biztosítható, hogy soha, semmilyen körülmények közt ne fékezzen feleslegesen a busz.

Itt tartunk most kedves eddig békésen szundikáló útitársam. Mitévők legyünk? Most, hogy felébredtél te is láthatod, hogy a szemből elsuhanó kamionok dudálva, villogva próbálják tudomásunkra hozni, hogy szembe megyünk a forgalommal. Mindenki ezt próbálja jelezni nekünk és egyre több utas is így gondolja, de Viktorék hajthatatlanok. Szerintük mi megyünk jó irányba és mindenki más hajt rossz felé!
Ugyan közel s távol nincs még egy valamirevaló sofőr, de nem lenne jobb mégis kirángatni Viktort abból a vezetőülésből? Valaki csak elvezetné ezt a buszt! Sürgősen meg kellene állnunk, helyrehozni a szétbarmolt buszt és elindulni jó irányba!